~ 02. Taken ~

Sziasztok. Mivel már nagyon régen hoztam részt, ezért most megkapjátok a 2. részt.(: Remélem tetszeni fog. Jó hétvégét!<3 Tinaa~ UI.: Meggondoltam magam. Ugyan úgy benne lesz Jason, de csak Cintia egyik rokona lesz. Majd megcsinálom az új fejlécet, csakhogy tudjatok róla!(:

~ 02. Taken ~

- Ki vagy Te? - sziszegtem. Habár a sötéttől nem láttam,- szépen szólva- szart sem, de küzdöttem támadóm ellen. Erősen gyomorszájon vágtam, mire felnyögött, s még erősebben szorított magához.

- Hülye ribanc! - morogta és hajamat megráncigálta, mire egy kisebb sikkantás hagyta el torkomat.

- Hagyj békén - már szinte hisztérikus volt hangom. Miért mindig Én kapok apám hülyeségei miatt?!

- Fogd már be - kiabált rám, mire ugrottam egyet karjaiban. Féltem, rettegtem. Még azt sem tudom ki van mögöttem, és miért. De éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. 

- Ha már így rám törtél, és még csak el sem engedsz, megmondhatnád, hogy ki vagy - suttogtam. A pasas mögöttem hümmögött egyet, amolyan "Oké, igazad van" féleség gyanánt, s magával szembe fordított. Azt hittem, ott esem össze karjaiban. Egy igazi, vérbeli rossz fiúval találtam szembe magam. Haja felzselézve, szemei kéken virítottak, míg sötét barna haját majdhogy' nem elnyelte a sötétség.

 - Mit akarsz tőlem? - suttogtam alig hallhatóan. Túl közel volt hozzám, és hát valljuk be, nem volt csúnya. Nagyon nem volt csúnya...

- Nem esik bántódásod, ha azt csinálod, amit mondok - bólintottam. - Akkor gyere velem - kezdett el húzni a kijárat felé.

- Így? Meglehet kint fagyni - csattantam fel, mire felém fordult, s hirtelen a falnak préselt.

- Tudod, nekem teljesen megfelel - alsó ajkát rágcsálta, míg végig nézett rajtam. Fizikai erőfeszítésbe került neki, hogy ne csináljon semmi meggondolatlanságot. És hát, valljuk be, ez tetszett. 

- Mondták már, hogy gyönyörű szemeid vannak? - bukott ki belőlem hirtelen. Egy idiótának éreztem magam. Egyből befogtam, s ajkaimat össze préseltem.

- Mondták már, hogy ellenállhatatlan vagy? - kérdezett vissza, s még közelebb hajolt. - Játszunk - súgta ajkaimra.

- Hallgatlak - mosolyodtam el kihívóan. 

- Ha beszélsz, el kell hallgattassalak. De csak csókkal - vágytam csókjára, mindenére. 

- Rend... - ben, motyogtam magamban, ugyanis ajkait enyémekre tapasztotta. Édesek voltak, méghozzá méz édesek. Ajkaiba nyögtem, s ellöktem magam a faltól, majd hajába túrva még közelebb húztam magamhoz.

- Ben! Hát ezért küldtelek Én ide?! - hallottunk egy ideges hangot...